A rendező Jean-Pierre Jeunet lenyűgöző módon rendezett egy filmet, ami még nem volt  minden képkockájában új,semmivel össze nem hasonlítható. Történetünk Párizsban játszódik, a zene es az atmoszféra olyan jól van összerakva,hogy szinte úgy érezzük mintha mi is a Montmartre-on sétálnánk, a látványvilág szinte tökéletesen átadja az igazi ’Párizs-érzést’. Főszereplőnk Amelie Poulan akit Audrey Tatou alakit ezzel a szerepével robbant be a köztudatba, nem is véletlenül hiszen olyan mintha rá szabták volna ezt a szerepet.

Az Amelie csodálatos élete a mi  szép es romantikus világunkról szól ami mégsem giccses es nyáladzik hanem bajos,szerethető és napfényes. Megmutatja,hogy minden apró dologban ott rejlik a csoda és,hogy ez a csoda valójában nem a csodás dolgoknak köszönhető hanem annak,hogy varunk a csodákra,hogy úgy gondoljuk,hogy ez igenis megtörténhet ezt igenis átélhetjük.

A fő szál Nino es Amelie szerelmén fut, aki két gyerekkorban sérült felnőtt,akik képtelenek igaz kapcsolatot létesíteni más emberekkel. Mindketten más világban élnek, más es más érdekes dolgot találnak meg az életben. De bennük még megmaradt az apró dolgok érzékelése amikre amúgy a gyerekek figyelnek fel, a felnőttek pedig tulajdonképpen azért felnőttek mert ezek fölött a dolgok felett átsiklanak és fontos dolgokra koncentrálnak. A film megmutatja,hogy milyen fontos a pici dolgok értékelése és a pici dolgok feletti elmélázás és bennük ez megmaradt. Amelie többek közt azért sérült  mert sosem járhatott iskolába nem tudott kapcsolatba lépni gyerekkel míg Ninonak túl sok jutott a gyerekekből mert folyton csúfoltak és kínoztak az osztálytársai, addig Amelienek túl sok. Ez a film egy mese és attól válik valami mesévé,hogy személyesen neked szól. Szeretik elhitetni velunk azt,hogy a mese ellentmondásban áll a valósággal. Pedig ha jobban belegondolunk,akkor mind jól tudjuk,hogy abban a pillanatban érzünk valamit igazan valóságosnak,mikor egy mesébe lepunk át. Mint mikor szerelmesek leszünk vagy mikor valamit igazi szenvedéllyel csinálunk akkor érezzük igazán,hogy valóság amiben élünk.

Ez egy nagyon könnyen érthető nagyon mély közlésű film. Új es érdekes eszközökkel adja át a mondani valóját amit Jeunet általában közölni szeretne. Azt,hogy az ember feloldozható e a mindennapi gyötrelméből  vagy csak a folyamatos szenvedést éljük át nap mint nap.  A jó hír az,hogy az ember igenis feloldozható és ez a különleges film minden képkockájával alátámasztja ezt.