A pankrátort az egyik legzseniálisabb Aronofsky filmnek tartom, az összes  filmje közül nekem ez a kedvencem. Nem is véletlenül. A történet, a szereplők, a képi világ a hangulat,a lehető legnagyobb gondossággal és odafigyeléssel van összeillesztve.

Főhősünk Randy akit Mickey Rourke alakít,a főszerepet ugyan Nicolas Cage-nek is felajánlották de ő azt visszautasította. De a lehető legjobban alakultak a dolgok. Sőt ha lehet ilyet mondani akkor jobban mint jól, mert Mickey Rourke hatalmasat alakít lecsúszott pankrátorként és Aranofsky  zsenialitásához hozzátartozik, hogy a női főszerepre megtalálta a világ legszebb 45 éves nőjét a 3 Oscar díjra jelölt Marisa Tomei-t.

A történet viszonylag egyszerű, Randy a 90-es években hatalmas pankrátor sztár volt, plakátokon szerepelt, akció figurák és videó játékok készültek róla, de sajnos az idő senki kedvéért nem áll meg és pörög tovább, a főhősünk megöregszik,nehezebben bírja a verekedéseket és szívrohama is lesz, ami azzal a következménnyel jár,hogy nem folytathatja többé a munkáját.

Az egész filmet körbelengi a testkultusz, leginkább akkor feltűnő amikor plusz munkát kér a supermaket vezetőjétől és a húspultba helyezik át, a sok döglött hús közé, hiszen ő is azzá vált a betegségével. De feltűnik a sztriptíz táncosnál (Marissa Tomei) is, aki szintén abból él,hogy a testét árulja. Amire még rámutat,hogy a pankrátorok és a táncosok sem különböznek egymástól, hiszen csak akkor élhetnek meg, ha sikeresen eladják magukat.

Két főhősünknél hibádzik, hogy képtelenek tisztességesen megöregedni, ott ülnek egymással szemben a bárban és arról beszélgetnek, hogy a 90-es évek voltak a legjobb időszak, ott ragadtak abban a pár évben amíg sikeresek voltak amíg a nő fiatal volt és amíg Randy idol volt.

Randy számára nincs más élet, csak az az egy amihez ért, amit egész életében csinált, megtanulta,hogy magát termékké formálja és hitelesen eladja. Képtelen lenne visszavonulni és a húspultban leélni hátralevő életét, főleg ha minden hidat felégetett a szakmájáért, mert a lányával is elrontotta a kapcsolatát az életmódja miatt.

A filmben ikonikussá vált Randy bevonuló zenéje a Guns and Roses- tól a Sweet child of mine amiért a zenekar nem kért betétdíjat a film zsenialitása miatt. Sajnos a filmet sokáig nem engedélyezték filmvászonra vinni, mert a rengeteg pankrátor kulisszatitkot árul el, amivel hamar hiteltelenné válhatna ez a sport. Nagyon sok expankrátot viszont azt nyilatkozta a filmről, hogy az a jelent amikor  Randy aláírást osztogat a régi társaival, az a lehető legjobban adja át a valós hangulatát ezeknek a találkozóknak. Manapság rengeteg film készül dollár milliárdokból, felesleges művészkedéssel, hamis és elcsépelt mondanivalóval és a nép megeszi a nehezen értékelhető hipster shit-et. Számomra ezért is fontos Aronofsky munkássága, mert megmutatja, hogy kevés pénzből 40 nap alatt elkészíthető egy ilyen film.