Pár éven belül egy másik magyar alkotás is Oscar jelölést kapott. Egy holocaust dráma után, most egy teljesen más műfajú film, Enyedi Ildikó filmje a „Testről és lélekről”.

Történetünk egy vágóhídon játszódik. Endre(Morcsányi Géza) aki a vállalat pénzügyi igazgatójaként dolgozik, aki pont úgy nyugodott már bele a magányos életébe, mint abba, hogy fél kezére lebénult. A vágóhídra új minőség ellenőrt vesznek fel  Máriát(Borbély Alexandra) aki autizmusa miatt nagyon nehezen illeszkedik be a munka közösségbe. Magának való, egyedül ül a sötétben, üres asztalnál ebédel és nyílván irtózik minden szociális interakciótól. A történet Endre és Mária szerelméről szól és az ő közös álmukról,amiben szarvas képében egymásra találnak. Kettejük kapcsolata rendkívül gyengéd és finom, nem úgy, mint a hely ahol a történetünk játszódik. A film rengeteg párhuzamot húz egymás mellé, Endre aki már kiábrándult a szerelemből és Mária akinek ez az első szerelme. Egyik percben gyönyörködünk a szarvasok mozdulataiban a havas tájon, figyeljük a hidegtől megfagyott szőrüket, fagyos leheletüket,erős izomzataikat, míg a másik percben a vágó híd bizarr és nyers képsorait kell átélnünk. A két szarvasnak is köze van a film címéhez, mert ez a két kecses állat szimbolizálja a lelket, míg a vágóhídon levágott marhák a testet.

A film fő kérdése az, hogy vajon ez a románc is pont arra a sorsra van ítélve, mint a marhák a telepen? Mindannyian egy emberként szorítunk a párnak. A kép sorok fénykép album szépségűek, minden egyes kép megfelelhetne egy fotó kiállításon. A zene választás is különleges és elképesztő pontossággal illik a filmhez(a dalt lent, linkelve megtaláljátok).

Véleményem szerint viszont sok cél nélküli szereplő és képsor található a filmben .Lásd a Nagy Ervin által alakított balhés munkás, vagy éppen a Mácsai Pál által megformált nyomozó teljesen elhalványul a történet előrehaladtával.

 A moziból kijőve eléggé kivoltam ábrándulva, lehet azért mert többet vártam a filmtől mint, amennyit nyújtott. Nagyon szép és különleges, de úgy gondolom a képsorok gyakran fölösleges művészkedésbe csaptak át. Kevesebb botránkoztatással is fantasztikus és mély gondolatú filmet lehet gyártani. Megkellett volna tartani a mellékszálakat az érdekes szereplőkkel és történetekkel és nem csak úgy hirtelen belehadarni a film végébe. A lezárás pedig szerintem kifejezetten nem volt jó, a film az álom megemlítésével ér véget, holott az álom már jó ideje nem is játszott szerepet a történet alakulásában.

Összességében azt kell, hogy mondjam,hogy film élménynek csodálatos volt, a képi világa lenyűgöző, a színészek fantasztikusak csak a történetnek vannak hibái.